Lassan hagyománnyá válik, hogy Csigéné Várnay Judit és Soósné Balogh Anikó tanárnők advent időszakában kirándulást szerveznek érdeklődő diákok számára.

Így indult iskolánknak egy népes, és nagyon lelkes csapata november 28- án, szombaton, éppen az első adventi hétvégén az osztrák fővárosba, Bécsbe.

A találkozó a buszparkolóban 5: 50 körül volt, de a tanulók nagy része már háromnegyedkor a buszon volt, várva, hogy végre nekivágjunk Ausztriának. Hatkor (éppen időben, a terveknek megfelelően) sikerült is elindulnunk. Fél óráig mindenki hangoskodott, beszélgetett, de egy idő után a többség ebben a hajnali órában újra elaludt. Néhány óránként „technikai okok” miatt megálltunk.

Utunk célja elsősorban a történelmi Bécs megtekintése volt, de nem hagytuk ki a 21. századi Bécset, az ENSZ-negyedet sem, melynek toronyépületei csillogtak a ragyogó napsütésben. Ezután érkeztünk az első állomásra: a Hundertwasser- házhoz. Itt kaptunk 15-20 perc szabadidőt, hogy megnézzük a házat, fényképeket készíthessünk, ajándéktárgyakat vehessünk. Innen hamar továbbmentünk busszal a Belvedere kastélyig, ahol elkészült az első csoportképünk. Itt találkoztunk az első mini karácsonyi vásárral, ahol azonban nem vettünk semmit. Körbenéztünk, megtekintettük a kiállítást, a kertet, és mentünk is tovább.

Még indulás előtt néhány diák vállalta, hogy idegenvezetést és beszámolót tart majd arról, hogy mit is fogunk látni aznap. Ezek a kis előadások főként a buszban hangoztak el. Valamennyien igyekeztünk figyelni, mert a nap fontos látnivalóiból útban hazafelé egy totót kellett kitöltenünk és mindenki szeretett volna nyerni.

Dél tájban érkeztünk meg a Schönbrunni Kastélyhoz, ahol a kastélylátogatás előtt már a karácsonyi vásárt is alaposabban megtekintettük és apróságokat is vettünk. Mivel a buszunk nem mehetett be a belvárosba, így a Kärtner –Strasse (az egyik leghíresebb bevásárló utca) előtt szálltunk le és búcsúztunk el hosszú órákra a buszsofőrtől. Gyalog igyekeztünk – azért közben az ünnepi díszbe öltözött kirakatokat és megcsodáltuk - a Szent István Dómhoz. Kívülről belülről megnéztük, fényképeztük, majd 30-40 perc szabadidőt kaptunk, hogy mindenki magának fedezhesse fel a környéket (no és otthonra csokit is vehessünk…). A Graben-en, a Hofburgon és a Mária- Terézia téren áthaladva meghallgattuk az idegenvezetéseket, majd elsétáltunk a tanárnők szerinti „legeslegkarácsonyibb” vásárra (tényleg ez volt az). Ekkor már besötétedett és gyönyörködtünk a Rathaus (Városháza) előtti park és a környék pazar fényeiben. Itt is volt szabadidőnk, lehetett vásárolni csokit, ajándékokat, puncsot és még sok-sok mindent venni.

Hatkor volt találkozó a megbeszélt helyen, ahonnan visszasétáltunk a buszhoz, és elindultunk haza. Még mielőtt elaludtunk volna, némi közös munkával kitöltöttük a totót. A lazítást és a koncentrálást a felcsendülő Kék Duna keringő is segítette. Az eredmény kihirdetése és a díjak átadása után mindenki elaludt, hiszen nagyon fáradtak lettünk a sok programtól.

Én nem voltam tavaly Bécsben, de idén nagyon jól éreztem magam. Jó volt, hogy sok dolgot megnéztünk és hogy sok szabadidőnk volt. Remélem jövőre is tudok menni. Persze nagyon résen kell majd lennem, mert idén is három nap alatt telt meg a busz és sokan így is lemaradtak.

Úgy gondolom, ez a kirándulás méltó kezdete volt az adventi időszaknak.